Hírek

Egy univerzális azonosító bevezetésének lehetősége – az 1996. évi XX. törvény 20 éve és a lehetséges folytatás

• Címke: vitasarok

1. Az egységes azonosító kérdése

Hazánkban jelenleg – részben történelmi okokra visszavezethetően – a közigazgatási szervek adatkezelése három fő ágazati azonosító alapján valósul meg. Az elmúlt években visszatérő jelenség ugyanakkor, hogy a magyar közigazgatás működési zavarainak (például a társadalombiztosítás rendszerben, a közterhek beszedésében, a közbiztonságban tapasztalt gondok) felszámolására lehetséges megoldásként előtérbe kerül a nagy nyilvántartási rendszerek összekapcsolása. Visszatérő javaslat a jelenleg használt három fő azonosító (valamint akár a további azonosítók) megszüntetése, és akár egy olyan egységes nyilvántartási rendszer kialakítása, amely az állampolgárokra vonatkozó adatokat egységes rendszerben kezelné.

A cikk konkrét apropója az a diskurzus, amely az e-szemé- lyi igazolvány bevezetése, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) indulása, és a 2015 decemberében elfogadott és több lépcsőben hatályba lépett elektronikus ügyintézésről szóló törvény kapcsán kezdődött újra. Vajon kell-e tartanunk attól, hogy az informatika eszközeinek kiterjedt használatával, az állami (és kvázi állami) szervezetek nyilvántartásainak összekapcsolásával, a szervek közötti együttműködéssel a polgár kiszolgáltatottá válik? Vajon van-e létjogosultsága annak, hogy továbbra is különböző azonosítók alapján tartsa az állam nyilván polgárait? Át kell-e értelmezni a személyazonosítók védelmének rendszerét?

Néhány releváns idézet:
– „Az Alkotmánybíróság közvetlenül az alkotmányból, és nem az adatvédelmi törvényből vezette le azt az értelmezést, hogy Magyarországon nem lehet általános személyazonosító.” (Jóri András adatvédelmi biztos, 2009.04.20.)
– „Magyarországon az egységes és univerzális azonosító kód használata tilos.” (NAIH levél, 2014.10.10.).
– „Nem csökkenhet az adatvédelem szintje a bevezetésre kerülő új elektronikus személyi igazolvány kapcsán, nem fordulhat elő, hogy a kártyán szereplő adatokat univerzálisan kezeljék.” (Péterfalvi Attila NAIH elnök interjú, 2015.04.18.)
– „A Nagy Testvér közeleg: minden eddiginél nagyobb hatalma lesz a polgárok felett az államnak, ha könnyedén össze tudja kapcsolni a különféle nyilvántartások egyes emberekre vonatkozó személyi, egészségügyi és adózási adatait.” (hvg.hu, 2015.04.12.)
– „Egy ilyen adatállománnyal az állam élethosszig zsarolhatja és fenyegetheti a polgárait.” (dr. Alexin Zoltán az EESZT kapcsán, 2015.12.14.)

Elmondható továbbá, hogy azok a témafelvetések, amelyek az egységes azonosító bevezetése mellett vagy ellen állnak ki – általában tendenciózusak. A bevezetést támogató javaslatok tekintetében szinte teljes mértékben hiányzik a jelenlegi helyzet objektív értékelése, annak vizsgálata, hogy az egységes azonosító bevezetése valóban alkalmas, és szükséges-e az elérni kívánt cél megvalósításához, egyáltalán a felvázolt javaslatok a problémák valódi gyökerét fogják-e meg, valamint hogy az egységes azonosító létrehozása a központi fejlesztéseken kívül milyen továbbgyűrűző hatásokkal jár (államigazgatási, gazdasági szektorbeli kihatások).

E cikknek nem célja, hogy javaslatot tegyen vagy állást foglaljon abban a kérdésben, hogy szükséges, célszerű-e az egységes azonosító bevezetése és a többes azonosítós rendszer megszüntetése, hanem a vonatkozó alkotmányos és egyéb szempontokat kívánja áttekinteni, bízva abban, hogy a diskurzus így megalapozottabb mederben folyhat tovább.

Forrás: Új Magyar Közigazgatás (2017. június, 10. évfolyam 2. szám.)

NHIT Online Akadémia

Digital Hungary