Kárpát-medencei szintű közigazgatás-fejlesztési koncepció

• Címke: Új Magyar Közigazgatás

Kárpát-medencei szintű közigazgatás-fejlesztési koncepció

2020-ban lesz egy évszázada, hogy a Kárpát-medencei magyarság mintegy harmada nem magyar többségű államok polgárává vált. A Kárpát-medencei magyarság legfőbb erőforrása az a humán vagyon, amelyet a magyar anyanyelvet beszélő, magyar kultúrkörhöz tartozó emberek jelentenek. Az új európai berendezkedés megteremti annak a lehetőségét, hogy az azonos történelmi gyökerű nemzetek egysége erősebbé váljon, és a nemzeti identitástudat elmélyedjen. Mindezeket is figyelembe véve a magyar nemzetpolitika az utóbbi két évtizedben – az asszimiláció és a Kárpát-medencéből való kivándorlás megelőzése érdekében – alapelvként fogalmazta meg, hogy a magyar emberek számára a boldogulást alapvetően a szülőföldjükön kell elősegíteni. Az elmúlt években történt fontos nemzetpolitikai hangsúlyváltás eredményeként a magyar Országgyűlés a 2011. április 25-én elfogadott Alaptörvényben átértelmezte a Magyar Állam fogalmát. Alkotmányunk ennek megfelelően a magyarságot nem határok által körbezárt területként, hanem egy közösségként értelmezi, államalkotó tényezőként tekint a külhoni magyarokra, akikért az Állam mindenkor felelősséggel tartozik. Mindezek ellenére sem a Magyarországon eddig kidolgozott közigazgatás-fejlesztési stratégiai dokumentumok (így a 2011 és 2013 közötti Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program, illetőleg a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia), sem a 2012-ben elfogadott Nemzetpolitikai Keretstratégia nem foglalkozik érdemben az anyaországi közigazgatás és a külhoni magyarok kapcsolatával. A kérdés mindazonáltal nem egyszerű, hiszen akár hatósági ügyintézésről, akár közszolgáltatások igénybevételéről van szó, érintve lehet a környező országok szuverenitása. Ugyancsak fontos kérdésként merül fel az ügyfelek honossága, amely tekintetben egyáltalán nem mellékes, hogy a magyarok lakta Kárpát-medencei országok közül mely államok tagjai az Európai Uniónak, illetőleg mely országok törvényei teszik lehetővé – vagy éppen zárják ki – a többes állampolgárságot. Utóbbi kapcsán döntő jelentőségű volt az állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 2010. évi módosítása, amely lehetővé tette, hogy a külhoni magyarok meglévő ukrán, román, szerb, horvát, szlovén honosságuk mellett magyar állampolgárságot is szerezzenek . Mindennek eredményeként az elmúlt hat évben megközelítőleg egymillió fővel nőtt a magyar állampolgárok száma, akik számára egyre fontosabbá válik az anyaországgal való szabályozott kapcsolattartás.

A jelen tanulmány elsőként tesz kísérletet arra, hogy egy Kárpát-medencei szintű közigazgatás-fejlesztési koncepciót vázoljon fel, számba véve a témában korábban készült szakmai anyagokat és kutatási eredményeket, értékelje az elmúlt években kialakult helyzetet, majd ezek alapján olyan közigazgatás-fejlesztési intézkedésekre tegyen javaslatot, amelyekre Kárpát-medencei szinten is igény mutatkozik.

Forrás: Új Magyar Közigazgatás 2017. szeptember, 10. évfolyam 3. szám.

 

NHIT Online Akadémia

Digital Hungary